Olyan, mintha régen történt volna meg velem. Ilyen is csak velem fordulhat elő… Szerelemből, gyűlölet…
.jpg)
Nagyon jóba voltunk, barátok. Idő elteltével kezdtem úgy érezni, hogy vonzódom hozzá. Nem csak barátként tekintettem rá, hanem mint másik nemre. Úgy gondoltam: miért ne? miért ne próbálhatnám meg....Mit is képzeltem...elvakított megint a szerelem és mi lett a vége?? Mint minden történetemnek...csalódás.Már cseppet sem furcsállom, hogy csalódás az életem,hisz nem létezne élet csalódás nélkül...semmi sem tökéletes.
Nehéz volt az az időszak, az a kín, hogy megint nem jött össze és azok a beszélgetések. De az idő mindenre gyógyír...hiszen úgy éreztem, minden megoldódott idővel. Megbeszéltük a dolgokat és próbáltunk újra Csak Barátok lenni. Könnyűnek is tűnt, túlságosan is könnyűnek. Bár néha úgy éreztem, hogy távolodik tőlem...
"Kérlek, osszunk meg egymásról mindent, ne legyen semmi sem titokban, amiről tudnom kéne, én jó barátod szeretnék lenni."-mindig ezt mondogattam....de hogy minek? Talán akkor még én féltem, hogy elveszítem őt...
.jpg)
Telt az idő, de a barátságunk soha nem tért vissza normális alakjába. Egyre több titok, amiket nem osztott meg velem, egyre több hanyagolás, feszültség...majd kiakadás. Volt egy pont, amikor 1 hónapig nem akartam beszélni vele, mert nem bírtam már, hogy mindig csak titkolózik. Azt hittem, onnantól kezdve már nem leszünk barátok....de nem így lett.
Kedves barátaink kibékítettek és adtam egy újabb esélyt neki. (Minek??) Újra megpróbáltuk...eleinte úgy éreztem, talán még is volt értelme újra próbálni a barátságot...de gond mindig akadt...és minden a nyárral kezdődött el...
Olyan dolog történt meg, amit még álmomban is rossz volt nézni. Megálmodtam...és sírtam. Nem könnyeztem....Sírtam. Reménykedtem benne, hogy ez csak egy kaland egy egyszeri alkalom, ami nyáron véget ér és soha nem jön elő többet.
És tudjátok mi volt a legrosszabb ebben??
Bíztam benne.
Bíztam benne és annyira nyugodt lettem, megkönnyebbültem abban a pillanatban....örömömben sírtam volna, mert vele kapcsolatban még soha nem történt ilyen szép és őszinte érzés...de ez csak részemről volt igaz...és ma már azt gondolom: Nagy hiba volt Bízni Benne.
3 hete tart a rémálmom. Észre sem vettem, hogy már ennyi ideje tart. Igen, kimondhatom azt a szót, hogy: Csalódtam benne! Minden amit hallok róla, csak felbosszant. A puszta léte idegesít.Ha meglátom, agresszív leszek. Ha vissza nézek a múltba, nem jut eszembe már szép pillanat vele kapcsolatban. Ha a jövőbe nézek, undort látok és megvetést....és még nincs vége.
A játék, még csak most kezdődött el...
Így lett Szerelemből ... Gyűlölet.
.jpg)
Egyszer volt, hol nem volt, a 
nevettek, együtt éltek. Ám Stella kezdett egyre rosszabbul lenni lelkileg....úgy érezte, talán már semmi sem jöhet neki össze... összetört...a barátai próbálták őt megvígasztalni...de reméntelen volt...mindig csak egy kérdés volt a fejében: miért mindig vele történik ilyen?... mindeközben egy információ jutott el a fülébe, amiről persze később kiderült, hogy nem igaz...de akkor nagyon felkapta a vizet...Peterről szólt...Peter amikor belépett a szobába, Stella csak kizavarta...nem értette Peter miért....
És ebben a pillanatban Stella elhatározta, hogy vele végleg feladja. Több tábori éjszakán kisírta a szemér, többek között ezért is...duzogott, hisztizett, de az igaz barátai 
Hát igen...ez a nap is csak egy átlagos napnak tűnik....
Utána már csak a tombola volt hátra, na meg az utcabál:)....Megkértem, hogy 
Miután elkezdtünk sétálni, megláttam a kocsijukat...akkor már sejtettem, hogy haza akar vinni(reménykedtem is hogy hazavisz)....de hát ugye a fiúk megint eltűntek, így küldtem a tesómnak visszahívót....addig is inkább beszáltam a kocsiba...Ő már bent volt.Furán éreztem magam(demikor nem)...nem tudtam mit csináljak....Ő közben bekapcsol egy kis zenét...na én azt hittem ott dobok hátast....a kedvenc zeném ment, ami számomra eléggé érzelmes volt(lassú szám,szenvedélyes). Miután a fiúk megtaláltak minket, azt mondták, hogy ők gyalog mennek haza....hát mondom nagyon király.....de hát ha így döntöttek...így egyedül engem vitt haza(huuuhaaaa)---magamban. Azért eléggé dobogott a szívem....inkább nem írom le hogy akkor mikre gondoltam. De nem történt semmi....elköszöntünk egymástól...én megköszöntem ma mai estét meg mindent amit értem tett...egy búcsú intés és már el is tűnt.
Persze azt sem mondhatom, hogy jó érzés töltött el, de nem erőltethetem. Viszont ami utána következett.....
Csütörtök
Reménykedtem benne, hog odajön mellém, mint tavaly és együtt nézzük a csillagokat, de 
De még mielőtt ezt befejezném írnék még néhány sort (Ő neki is szól): Nem tudom miért lett más az érzésem, nem tudom miért nem olyan mint tavaly, nem fogom erőltetni ha Ő nem akarja, nem fogok előtte hülyét játszani és nem fogok rászállni.....csak arra kérem, hogy adjon egyértelmű jeleket, hogy mit akar, hogy hagyjam-e békén, vagy hogy van-e esélyem....mert tavaly....tavaly nem úgy tűnt mintha nem akarna semmit....
Az életem nem egy álom. Átlagos lány, aki csak a szerelmet keresi. De ennyire? Bizony, sajnos ennyire.
Érzem ezt a pillanatot
Minden azzal kezdődött, hogy a parton sétálgattam. Nem reméltem volna, hogy akkor lelek rá arra a férfira, aki beragyogja az életemet. Aki mellettem van jóban és rosszban. Csak elsétáltam mellette....és csak a szemét láttam...de azok a szempárok is úgy ragyogtak rám...
És ott van egy srác. Akibe első látásra beleszeretett. A srác 16-17 körül lehet, azt sem tudni jól. A lány nem tudja nevét, sem azt hogy hány éves, csak azt tudja,hogy nagyon de nagyon tetszik neki. Nem meri....egyszerűen nem meri megkérdezni tőle, hogy hogy hívják. Idegesíti, hogy nem tudja a nevét. A lánynak sok barátja van, akik már tudják, hogy ez a srác tetszik neki.
Vicces kis sztori: A lány megint az ablakban, a fiú megint focizik. De ezuttal a lányak barátnői lementek nézni a fiúkat. Meg is látták a lány "pasiját" és a lányt az ablakban és egyből elkezdtek a fiúra mutogatni. A lány csak röhögött, ahogy a barátnői is és akkor...a lány kezdett pirulni és feltűnően legyezte magát, mint aki pirul. Egyből elkezdtek röhögni a barátnői.
Kézjelekkel mutogattak egymásnak és mosolyogtak...Akkor is többentem rá, hogy ezeknek az embereknek milyen nehéz is az élet, még hogyha nem is látszik rajtuk. Abban a pillanatban, azt hittem elbőgöm magam...próbáltam könnyeimet visszatartani.
10.9.8.7.6.5.4.3.2.1.....kezdődhet a menet. Egszerre több 100 ember püfölte egymást amíg csak lehetett...szinte elvesztél a tollfelhőkben. Akit csak lehetett püföltem. Egyszer-kétszer fejen is ütöttek....Ott lehetettünk kb 1-2- órát. Kint volt az RTL klubtól egy riporter is...ott állt én pont mellette voltam és azt mondta: Nyugodtan üthettek. Erre én elkezdtem őt ütni és aztán már mindenki őt ütötte. Segény tesóm sem járt jobban. Sokan voltunk kint lányok és nem értettünk semmit, amit a szervező mondott...A tesvérem, aki fiú...felvilágosított minket: Most a lányok a fiúk ellen vannak. Erre a lányok: Köszi, hogy szóltál....és minden lány szegény tesómat püfölte. A végére, mikor mi már mentünk volna el, odajöttek hozzán fiúk...kb. 5-6 fiú jött oda hozzánk és nyújtotta a cigit....megkérdezték hogy van-e nálunk tűz? Mire mi: Nincs....na erre a fiúk jól elpüföltek minket. A végére tetőtől-talpig tiszta toll voltam....az emberek csak úgy néztek ránk, hogyhogy nézünk ki. Egész úton hazafelé csak az orromat vakargattam annyira viszketett. Otthon csak röhögtek a szüleim.
gy e-mailt egy idegen embertől aki ezt írta: "Lányotok a 16. születésnapján elesik a lépcsőn és beveri a fejét, amitől örökre elalszik. A szülei nem vették komolyan, eddig a pillanatig. Olyan helyre küldték hát, ahol nem történhet ilyen baj. Szülei parancsára a mi kis Csipkerózsikánknak el kellett utaznia a nagyszüleihez. Csipkerózsika nem értette, hogy minek kell elmenni pont a születésnapja előtt, de a parancs az parancs és szót fogadott nekik. Szomorú volt, hogy nem lehet a szüleivel és hogy egyedül ünnepelheti majd a szülinapját. Kiment hát az utcára és elkezdett dudolgatni egy dalt:"Hol volt, hol nem, rád leltem éltem hajnalán." Csipkerózsikának volt egy álma....egy gyönörű szép hercegről álmodott, aki majd egyszer a pasija lesz....de az álmok nem válnak valóra-gondolta magában.....addig a pillanatig. Megpillantotta az utca végén azt a srácot, akiről álmodott. A srác is észrevette és csak mosolygott rá. A srác közeledett a mi kis Csipkerózsikánk felé, de ő félt még, ezért hátrált. A fiú már odaért és bemutatkozott.
tedben. Egy kicsit még félsz, ezért leveszed a tekinteted róla. Persze ilyenkor kívánod azt, hogy bár ne ülne melletted senki. Leül a hátsó sorba és elkezdődik az óra. Te nem tudsz másra figyelni, mint az új srácra. Persze ő is néha rád néz, ami téged zavarba ejt. Telik-múlik a nap, az utolsó órára érkeztek, az énekórára. Persze már beszélgettél vele és már valamennyire megismerted, de még énekelni nem hallottad. Az énektanár kedves és rendes. Megkéri hát a fiút, hogy énekeljen. A fiú szó nélkül belemegy, egyáltalán nem fél, csak az a bökkenő, hogy ő egy duettet akar énekelni. Megkéri a csoportot, hogy valaki énekeljen vele. Senki sem jelentkezik, még te sem, mert félsz. A fiú elmondja mit akar éneklni : Yo sabia. Senki sem ismeri a számot, csak te, de nem mered mondani. Nagy levegővétel és kinyőgöd. A fiú feléd néz és rádmosolyog. Odamegy hozzád és megkér szépen, hogy énekeld el vele ezt a dalt. Félve ugyan, de felállsz, mellé állsz és megy a zene. Amikor meghallod a hangját.....ki ráz a libabőr. Úgy érzed, hogy ott helyben elolvatsz. És akkor jössz te. Elkezdesz énekelni és a fiú csak rád néz, gyönyörű szép kék szemével és szép mosolyával. Együtt énekeltek és körülöttetek minden ember csak titeket bámul és nézik, milyen káprázatosan illik össze a hangotok. Amikor vége a számnak, átölel és te elolvadsz karjaiban. Elpirulsz, amikor azt mondja neked: "Eszméletlen jó voltál." A nap végére járván, megkérdezi tőled, hogy haza kísérhet-e. Te erre meghökkenve és elpirulva azt feleled, hogy : "Nagyon örülnék neki." Hazafelé menet beszélgettek és csak beszélgettek, amikor is hazaérsz. Az ajtó előtt áltok, befejezvén az utolsó mondatot is. Néma csend van. 
és jön a csók pillanata. Lassú közelítés.....és akkor......kinyitja az ajtót az apukád. Persze apukád előtt már nem mertek csókolozni, így hát csak egy integetés, és a srác már el is ment. Bemész a házba, fel egyből a szobádba, ledobod a táskád és belehuppansz az ágyadba. Nem bírsz másra gondolni csak arra, hogy az a srác majdnem megcsókolt.....de csak majdnem. Persze máskor is lesz nap.....:D
y ezt minden nap ajándékkal kifejezni, elég csak egy csókkal vagy egy öleléssel. Azt hiszik az emberek, hogy csak is ezen az egy napon lehet jobban kimutatni érzésüket a párjuk iránt, miközben ez nem igaz. Manapság már arról szól a Valentin nap, hogy egymást megajándékozzuk valami szép dologgal, pussz-pussz, aztán ennyi, vagy beülnek egy romantikus filmre. Én ugyan még nem tudom, hogy mi az a szerelem, de tudom, hogy nem csak az ajándékozásról szól és egyszer én is szeretném átélni ezt a pillanatot, egy olyan sráccal, aki nem csak dísznek tart, hanem aki igazán szeret. Jó belátom nyálas az egyész szöveg, de kit érdekel. Én ezt érzem. Sokszor éreztem már úgy egy srác iránt, hogy én most szerelmes lettem belé és mindent megteszek azért, hogy ő is viszont szeressen, pedig tudom, hogy ez nem szerelem. Más valakit szeretni, minthogy csak tetszen valaki. Túl érzelmes ember vagyok és ez néha nem jó. Hamar meg tud bántani egy fiú, ez a suliba már tapasztalt volt. Na de visszatérve a Valentin naphoz, szeretnék minden szerelmes párnak, vagy minden alakuloban lévő párnak
n napot kívánni!
megszűnik az élet és csak egy dologra gondolsz, és az a történet. Nem látsz, nem hallasz csak egy dologra koncentrálsz. Esetleg hallgatsz hozzá illő zenét, hogy még jobb legyen. Semmi másra nem gondolsz, csak a történetre. Száguldasz és nem tudsz megállni. Úgy érzed mintha repülnél és egyre gyorsabban és gyorsabban és gyorsabban.....amíg bele nem csapódsz egy nagy párnába....és vége a mámornak. Felébredsz és észreveszed, hogy csak otthon vagy épp a járművön vagy. Közbe csak a zene megy és már látod az embereket és hallod a beszédüket. Látod a valóságot és tudod, hogy a képzelet ezerszer jobb, mint a valóság. Leginkább csak a képzeletetben élnél. De az élet megy tovább és a képzelet nem mindig valósul meg és ezt te is tudod jól. Csak abban tudsz reménykedni, hogy megint lesz olyan pillanat, amikor újra elő tudod idézni és folytatni a történetet. Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki és higgyél abban, hogy amit egyszer elképzelsz, az valóra válik. 
olyan szép toppot találtam amibe beleszerettem:D. Minden boltba szinte most ez a ruha van. Sajnos nem kaptam meg, de lehet, hogy megfogom kapni. Miután hazaértünk, persze apukám boldog volt végre, hogy a századik cipőpróbálás után megtalálta az igazit, megebédeltünk és egyből mentünk a piacra kabátot nézni. Eltelt fél vagy háromnegyed óra mire kiértünk. Amikor megérkezdtünk egyből megláttam azt a felsőt amit már kinéztem magamnak és szinte az összes helyen olyan felsőt láttam. Annyira rossz volt, hogy nem kaptam meg. Persze akkor már tudtam, hogy kabátot sehol sem fogok találni, vagy ha találok is akkor biztos nem lesz jó rám.:PA tesóm is velünk jött, aki szintén idegesített mert állandóan nyavajgott, hogy siessünk már siessünk. Persze, hogy ő talált magának kabátot is meg övet is. Miután már reménytelenül sétáltam visszafelé anyámmal, megláttam egy kabátot ami nagyon tetszett. Odamen
tünk az árushoz és megkérdeztük, hogy van-e a méretemben. Ő mondta, hogy van, de nekem azt mondta, hogy az m-es méret is jó lesz nekem. Én mondtam, hogy az biztos nem fog rámjönni nem is akartam felpróbálni nagyon, mert tudtam, hogy úgy is kudarc lesz. Persze az eladó tovább erősködött és már a tesóm is mondta, hogy próbáljam fel, hátha jó. Jó felpróbáltam és éreztem, hogy ez a kabát pont jó lesz rám. Nem hittem el, ott mondogattam, hogy úristen ez jó rám és nem szűk.:DPersze egyből megis vettük, mert tudtuk anyuval,hogy máshol úgysem találunk, de nem csak kabátot, hanem egy pulcsit is kaptam:D. Olyan cuki a pulcsim^^....Füles van rajta. Persze ajándékokat is vettem, mert nemsokára lesz a karácsony és az iskolába előbb lesz így hát meg kellett már vannam az ajándékokat. Az egyik lánynak már minden ajándékát megvettem és olyan szép fülbevalót vettem neki, szerintem nagyon jópofa:D. Az osztálybeli húzottamnak sajna még nem sokat vettem,de neki is meglesz az ajándéka:P. Annyira várom már, hogy karácsony legyen. Semmi kedvem a következő héthez. Ha az kimaradna, egészen jó lenne:D.
em németül meg angolul, hanem magyarul:D. Annyira jó volt, egy csomó magyar velünk éneklte és a végén megis dicsértek minket meg tapsoltak, annyira jó volt:D. Persze kaptunk ezért csokit is:D Utána sajna menni kellett, mert mentünk a Mariahilfer straße-ra, amihez szintén sokat kellett gyalogolni. Mikor oda megérkeztünk, rengetek boltot láttunk. Mindenhol szinte bolt volt, mint valami mennnyország:D. Persze én egyből ékszerboltba mentem, hogy megvegyem a 60. fülbevalómatxD. Persze, azért vettem itthonra képeslapot is, hogy legyen egy emlékem. Az volt csak a baj, hogy olyan hosszú volt az utca, hogy nem tudtunk mindenhová eljutni:/. Na de sebaj, majd legközelebb:D. Na persze ez a kis idő is eltelt és menni kellett a buszhoz, hogy hazaérjünk időben. Eléggé sokat sétáltunk itt is, de megérte, hiszen útközben rengeteg kivilágított épületet láttunk, amik nagyon szépek voltak. Útközben meg jött éppen arrafelé egy olyan villamos, ami fel volt díszítve és ki bolt világítva és ott integetett nekünk a mikulás^^. Persze a séta végén már azt kívántuk, hogy teremjen itt a busz, mert majd leszakadt a lábunk. Hazafelé menet filmet néztünk, ami mondjuk nem nagyon tetszett, de azért annyira rossz sem volt:P. Persze mire hazaértünk 20:00 vagy 21:00 volt, már nem tudom, de ezt az élmény soha nem fogom elfelejteni:D.