Rég írtam már....
Nincsenek gondolataim.....
Az eső is csak esik.....
na és a szerelem......
......úgyanúgy mint eddig......reménytelen.
Itt ülök, az ágyon és csak a képernyőt báulom. Már csak 2 napot töltök itt és az aki hozzám közel áll most....2 nap múlva távol lesz.
Nemrég a facebook-on voltam és egy kérdésre választ kaptam: "Ami a szívem nyomja...."
"Nem tudom kimondani azt az egy szót amivel lehet megtudnám változtatni a dolgokat .. mert nem tudom ő így érez-e. Nem tudom kimondani, hogy SZERETLEK mert félek ez pont lesz a kapcsolatunkban."
Bizony, én is ezt gondolom...
Egyszer régen....taán 1-2 éve már, hogy bevalottam neki érzéseimet. Nem bántam meg....
Persze azt sem mondhatom, hogy jó érzés töltött el, de nem erőltethetem. Viszont ami utána következett.....
Mindig amikor lejöttem ide, és találkoztunk vele, furcsa, nyomasztó és zavarodott érzés töltött el. Olyan megalázóan és kínosan éreztem magam. Mindig reménykedek abban, hogy az a dolgot már elfelejtette, de néha úgyérzem, hogy jobb volna ha nem feledne és tudná, hogy én mit érzek. Dehát nem várhatom el tőle hogy szeressen ha nem akar. Régóta barátok vagyunk és az én hülyeségeim miatt nem akarom a barátságát is elveszíteni. De mit is várhatnék el tőle.....
Más utakon jár....kész felnőtt. Én meg.....én meg csak egy tini kis senki vagyok aki a szerelmet keresi, de megtalálni úgy sem fogja.
Najó....asszem most befejezem még a végén bőgni fogokxD...
Írtam is már.....
Az eső is elállt.....
De a szerelem úgyanolyan maradt......reménytelen.
