Olyan, mintha régen történt volna meg velem. Ilyen is csak velem fordulhat elő… Szerelemből, gyűlölet…
.jpg)
Nagyon jóba voltunk, barátok. Idő elteltével kezdtem úgy érezni, hogy vonzódom hozzá. Nem csak barátként tekintettem rá, hanem mint másik nemre. Úgy gondoltam: miért ne? miért ne próbálhatnám meg....Mit is képzeltem...elvakított megint a szerelem és mi lett a vége?? Mint minden történetemnek...csalódás.Már cseppet sem furcsállom, hogy csalódás az életem,hisz nem létezne élet csalódás nélkül...semmi sem tökéletes.
Nehéz volt az az időszak, az a kín, hogy megint nem jött össze és azok a beszélgetések. De az idő mindenre gyógyír...hiszen úgy éreztem, minden megoldódott idővel. Megbeszéltük a dolgokat és próbáltunk újra Csak Barátok lenni. Könnyűnek is tűnt, túlságosan is könnyűnek. Bár néha úgy éreztem, hogy távolodik tőlem...
"Kérlek, osszunk meg egymásról mindent, ne legyen semmi sem titokban, amiről tudnom kéne, én jó barátod szeretnék lenni."-mindig ezt mondogattam....de hogy minek? Talán akkor még én féltem, hogy elveszítem őt...
.jpg)
Telt az idő, de a barátságunk soha nem tért vissza normális alakjába. Egyre több titok, amiket nem osztott meg velem, egyre több hanyagolás, feszültség...majd kiakadás. Volt egy pont, amikor 1 hónapig nem akartam beszélni vele, mert nem bírtam már, hogy mindig csak titkolózik. Azt hittem, onnantól kezdve már nem leszünk barátok....de nem így lett.
Kedves barátaink kibékítettek és adtam egy újabb esélyt neki. (Minek??) Újra megpróbáltuk...eleinte úgy éreztem, talán még is volt értelme újra próbálni a barátságot...de gond mindig akadt...és minden a nyárral kezdődött el...
Olyan dolog történt meg, amit még álmomban is rossz volt nézni. Megálmodtam...és sírtam. Nem könnyeztem....Sírtam. Reménykedtem benne, hogy ez csak egy kaland egy egyszeri alkalom, ami nyáron véget ér és soha nem jön elő többet.
És tudjátok mi volt a legrosszabb ebben??
Bíztam benne.
Bíztam benne és annyira nyugodt lettem, megkönnyebbültem abban a pillanatban....örömömben sírtam volna, mert vele kapcsolatban még soha nem történt ilyen szép és őszinte érzés...de ez csak részemről volt igaz...és ma már azt gondolom: Nagy hiba volt Bízni Benne.
3 hete tart a rémálmom. Észre sem vettem, hogy már ennyi ideje tart. Igen, kimondhatom azt a szót, hogy: Csalódtam benne! Minden amit hallok róla, csak felbosszant. A puszta léte idegesít.Ha meglátom, agresszív leszek. Ha vissza nézek a múltba, nem jut eszembe már szép pillanat vele kapcsolatban. Ha a jövőbe nézek, undort látok és megvetést....és még nincs vége.
A játék, még csak most kezdődött el...
Így lett Szerelemből ... Gyűlölet.
.jpg)
