Kész.
Feladom.
Nem érdekel.
Eleget szenvedek már emiatt a hülye szerelem miatt. Reménytelen...csak ezt tudom mondani. Eddig törődtem a szerelemmel, de...mostmár...a reményem is odaveszett.
Nem vagyok tökéletes....de ha egy dologban jó lennék...az a szerelem lenne...de már abban is kételkedem.
Azt hittem, hogy talán van még remény arra legalább, hogy barátok legyünk, az élet adott is rá egy lehetőséget, amit meg is ragattam, de minek? ha ez csak .....egy látszat...
Meguntam már a sok könyörgést, a sok próbálkozást. Több volt nekem mint barát....de felfogtam a jelzést.Nem lehetek örökké ilyen beteges, hülye, amit csak gondolni lehet....Lassan 17 leszek és.....csak nem akarok egyedül lenni oké?...Nem szeretem ezt az egyedül létet....Rajtam kívül már szinte mondenki kipróbálta a szerelmet és mindenki olyan boldog volt mert van aki törődik vele....én is csak erre vágytam.....de csak vágytam...
Egyenlőre most nem akarok senkire sem gondolni...
Győztél....remélem boldoggá tesz...
Én meg csak sírok.....
