Felkelsz, körülnézel és magadba gondolod, hogy megint egy unalmas nap van. Persze csak addig, amíg meg nem érkezel a suliba. Becsöngetnek és bejön a tanár egy új diákkal. Ránézel és megáll a szíved, olyan észbontóan jól néz ki az a srác. Azután bemutatkozik és te elolvatsz a hangjától. Körül néz és megakad a tekintete a te tekinte
tedben. Egy kicsit még félsz, ezért leveszed a tekinteted róla. Persze ilyenkor kívánod azt, hogy bár ne ülne melletted senki. Leül a hátsó sorba és elkezdődik az óra. Te nem tudsz másra figyelni, mint az új srácra. Persze ő is néha rád néz, ami téged zavarba ejt. Telik-múlik a nap, az utolsó órára érkeztek, az énekórára. Persze már beszélgettél vele és már valamennyire megismerted, de még énekelni nem hallottad. Az énektanár kedves és rendes. Megkéri hát a fiút, hogy énekeljen. A fiú szó nélkül belemegy, egyáltalán nem fél, csak az a bökkenő, hogy ő egy duettet akar énekelni. Megkéri a csoportot, hogy valaki énekeljen vele. Senki sem jelentkezik, még te sem, mert félsz. A fiú elmondja mit akar éneklni : Yo sabia. Senki sem ismeri a számot, csak te, de nem mered mondani. Nagy levegővétel és kinyőgöd. A fiú feléd néz és rádmosolyog. Odamegy hozzád és megkér szépen, hogy énekeld el vele ezt a dalt. Félve ugyan, de felállsz, mellé állsz és megy a zene. Amikor meghallod a hangját.....ki ráz a libabőr. Úgy érzed, hogy ott helyben elolvatsz. És akkor jössz te. Elkezdesz énekelni és a fiú csak rád néz, gyönyörű szép kék szemével és szép mosolyával. Együtt énekeltek és körülöttetek minden ember csak titeket bámul és nézik, milyen káprázatosan illik össze a hangotok. Amikor vége a számnak, átölel és te elolvadsz karjaiban. Elpirulsz, amikor azt mondja neked: "Eszméletlen jó voltál." A nap végére járván, megkérdezi tőled, hogy haza kísérhet-e. Te erre meghökkenve és elpirulva azt feleled, hogy : "Nagyon örülnék neki." Hazafelé menet beszélgettek és csak beszélgettek, amikor is hazaérsz. Az ajtó előtt áltok, befejezvén az utolsó mondatot is. Néma csend van.
- Hát köszönöm, hogy hazakísértél.
- Nagyon szívesen. Jó volt ez a beszélgetés.
- Igen, én is élveztem.
- Annak nagyon örülök.
- Hát akkor én most bemegyek. Mégegyszer köszönöm.
- Rendben van.....
és jön a csók pillanata. Lassú közelítés.....és akkor......kinyitja az ajtót az apukád. Persze apukád előtt már nem mertek csókolozni, így hát csak egy integetés, és a srác már el is ment. Bemész a házba, fel egyből a szobádba, ledobod a táskád és belehuppansz az ágyadba. Nem bírsz másra gondolni csak arra, hogy az a srác majdnem megcsókolt.....de csak majdnem. Persze máskor is lesz nap.....:D
