Egyszer volt, hol nem volt, él még a mai napig is egy gyönyörű szép kislány, akit Rozának hívnak, de mindenki Csipkerózsikának hívja. Ez a kislány, nemsokára ünnepli 16. születésnapját. Mit se sejt még a mi kis Csipkerózsikánk. Szülei, Csipkerózsika születése napján, kaptak egy e-mailt egy idegen embertől aki ezt írta: "Lányotok a 16. születésnapján elesik a lépcsőn és beveri a fejét, amitől örökre elalszik. A szülei nem vették komolyan, eddig a pillanatig. Olyan helyre küldték hát, ahol nem történhet ilyen baj. Szülei parancsára a mi kis Csipkerózsikánknak el kellett utaznia a nagyszüleihez. Csipkerózsika nem értette, hogy minek kell elmenni pont a születésnapja előtt, de a parancs az parancs és szót fogadott nekik. Szomorú volt, hogy nem lehet a szüleivel és hogy egyedül ünnepelheti majd a szülinapját. Kiment hát az utcára és elkezdett dudolgatni egy dalt:"Hol volt, hol nem, rád leltem éltem hajnalán." Csipkerózsikának volt egy álma....egy gyönörű szép hercegről álmodott, aki majd egyszer a pasija lesz....de az álmok nem válnak valóra-gondolta magában.....addig a pillanatig. Megpillantotta az utca végén azt a srácot, akiről álmodott. A srác is észrevette és csak mosolygott rá. A srác közeledett a mi kis Csipkerózsikánk felé, de ő félt még, ezért hátrált. A fiú már odaért és bemutatkozott.
- Szia! A nevem Péter.
- Szia.....Én....Roza vagyok....de mindenki csak Csipkerózsikának hív.
- Szép név.
- Köszönöm.
- Mióta vagy itt?
- Néhány napja utaztam le......de nekem most be kell mennem, mert.....mennem kell.
- Rendben van. De még láthatlak?
- Persze. Szia!
- Szia!
Csipkerózsika pirulva ment be és úgy érezte, hogy a szíve kiugrik a helyéről.....Másnap reggel...Ezen a napon tőlti be Csipkerózsika 16. születésnapját. Szegény lány, egyedül ünnepel. Persze a nagyszülei is ott vannak, de.....ő nagyobb bulira számított. A szülei is már felhívták,de....szomorú volt, hogy nem élőben köszöntik fel....ám akkor....látott egy hírdetést....méghozzá egy buliról, ami éppen ott van a közelben. Nosza, egyből elkezdett készülődni. Este 9 óra van. A lány kapkod és siet. Magassarkú van rajta. Egy köszönés a nagyszülőknek és rohan ki. Kilép az ajtón és akkor......ott......a lépcsőn......leesik. A lány olyan rosszul esik, hogy beüti a fejét és elájul. A nagyszülők zajt hallanak, ezért kimennek utána....és ott találják az eszméletlen unokájukat. A nagymama sír, a nagypapa meg hívja a mentőket. A mentők már ott vannak, berakják a lányt a kocsiba és már hajtanak is a kórházba. A srác meghallotta a szirénát és látta, hogy ez Csipkerózsika házánál állt meg. Egyből pattan a motorjára és ment a kocsi után. A szülők később kapják az értesítést, hogy a lányukkal mi történt.....nem gondolták volna, hogy ez tényleg megtörténik.....ők is rohantak a kórházba. Mikor már mindenki ott volt, beleértve a srácot is, az orvos kijött és elmondta a helyzetet. Csipkerózsikánk agyrázkódást szenvedett, de nem halt bele. A szülők sírtak is és örültek is. Az orvos megengette, hogy bemenjenek hozzá. Először a szülők, utána a nagyszülők....és végül a srác. A srác hablatyolt össze-vissza, nem tudott mit mondani, csak látni akarta a lányt.....képtelenség volt neki megállni, hogy ne csókolja meg a mi kis Csipkerózsikánk ajkát. Amint megcsókolta........csoda történt.....a lány megmozdította kezét és kinyitotta a szemét. Az orvos nem értette ezt, hiszen lehetetlenség az , hogy csak úgy felkeljen ilyen hamar. De a szerelem csodákra képes. Néhány napra rá, Csipkerózsikát kiengedték a kórházból és boldogan élt új pasijával, Petivel. A szülei is megnyugodtak, ám megint jött egy e-mail............de ez már egy másik történet.