Nem rég újra hittem valamiben...
Más lett...(jó értelemben). Közelebb áltam hozzá....de csak áltam...
Hát nem furcsa?...Minden történetem vége ez: Kész. Feladom. Leszarom.
Ez a történet sem végződött másképp...
Eg srác, aki nyitottabbá vált felém, már kezdtem megkedvelni(megszeretni),de....az utobbi napokban fordult a kocka...és nem tudom...túl sokat álmodozom...
Minden rajtam csattant le. És tudjátok mi a legdühítőbb?....Az illető nem hozzám jött, hogy megbeszéljük a problémákat, hanem a barátaimhoz...és...mégis ezt hogy gondolta?
Mai napig nem tudok beletörődni abba, hogy egy szerencsétlen, nyomulós kisgyerek vagyok...
Mindig, mindig csak próbálkozom...de egyáltalán mért is teszem? Bele kell abba törődnöm, hogy nem vagyok egy olyan alkat, akit a férfiak imádnak...és...ajj de ELEGEM VAN.....
Csak egyszer...csak egyszer lenne szerencsém...és azt el nem engedném...soha de soha...
