Tudjátok kit láttam utoljára a szemem előtt?...Ugyan, hogyan is tudnátok, mikor nem is ismertek. Csak egy lány vagyok, egy közönséges ember. Tudjátok, hogy mi az az igaz szerelem? Én igen.

Minden azzal kezdődött, hogy a parton sétálgattam. Nem reméltem volna, hogy akkor lelek rá arra a férfira, aki beragyogja az életemet. Aki mellettem van jóban és rosszban. Csak elsétáltam mellette....és csak a szemét láttam...de azok a szempárok is úgy ragyogtak rám...

Én csak sétáltam tovább, észre sem vettem, hogy elejtettem valamit...amíg oda nem adta az a férfi. A mosolya...a mosolya leírhatatlan...a szemei...a szemei káprázatosak.

-A nevem DANIEL.-mondta.

Minden olyan gyorsan történt. Hirtelen csak azon kapom magam, hogy együtt sétálgatunk és beszélgetünk, amíg haza nem értem....Ő újra akart velem találkozni. Én újra akarok vele találkozni. Így hát újra találkoztunk. Egyre több és több időt töltöttem vele.

Ő megcsókol. Azon kapom magam hogy....SZERELMES VAGYOK.

2 hét múlva...

Az utolsó nap közölte velem, hogy ő katona és hogy most vissza kell mennie. Az agyam csak jár...Ő megmondja hogy...SZERET....én nem...nem mondhatm neki hogy maradjon itt ha mennie kell....így hát fájó szívvel elengedem.

Első levele küldöm neki: "Kedves Daniel!"

Csak telnek az idők...de nem eléggé gyorsan...nagyon hiányzol. Hiányzik a szép mosolyod ami mindig felvidított...azok a ragyogó szemeid, amibe ha belenéztem csak is az igazságot láttam. Hiányzol TE. Nem tudom, hogy meddig bírom még nélküled. Szeretettel: " "

1 év múlva:

Daniel hazajött. Alig vártam, hogy a nyakába ugorhassak és átöleljem, csókolgassam. MInden percet vele töltöttem, amit csak leghetett....és mikor már azt hittem vége...azt mondta nekem: " Szeretlek téged, tiszta szívemből. És ha 2 év múlva visszajövök, akkor is szeretni foglak. Ígérem." 2 év múlva? A szívem megszakadt, de nem tudtam visszatartani. Egy búcsú csók...és már ment is.

2 év múlva:

Eljött a nap, hogy végre újra lássam, hogy átölelhessem, érezhessem az illatát. Ám....nem láttam. Gondoltam csak késik....biztos csak késik hiszen megígérte.

Egy levél jött nekem: "Kedves " "!"

Tudd, hogy soha de soha nem tudnék más nőre gondolni, csak rád. Tudd, hogy soha de soha nem feljtem el azt a szép mosolyt, amivel mindig fogadtál. Tudd, hogy szemedet örökre megjegyzem és tudd hogy te vagy az egyetlen nő akit mindig is szerettem. Szeretettel: Daniel.

A lap a kezemből kiesett....a földre zuhantam....a szememben patak folyt....akiért éltem és haltam...akit tiszta szívemből szerettem....MEGHALT.

Tudjátok kit láttam utoljára a szemem előtt? ŐT.

Nem éreztem már semmit...nem fájt már semmim...Ő hozzá mentem...az én egyetlen, igaz szerelmemhez: KEDVES DANIELHEZ...